Vizsgáljunk egydimenziós modellt. Álljon a molekula 
azonos egységből, s legyen minden egységnek két jellegzetes
állapota: egy ``összehúzott'', ill. egy ``kinyújtott'',
a, ill. b hosszúsággal. A rendszer energiája termeszetesen függ az egységek állapotától. Ha 
-vel
jelöljük az i-edik egység állapotát 
, akkor az
energiakifejezésben várhatóan lesz egy
tag, ahol B(>0) egy, a molekula tulajdonságaitól függő\
paraméter, és a mínusz előjel abból következik, hogy
alacsony hőmérsékleten rövidebbek a molekulák.
A szomszédos molekulaegységek közötti kölcsönhatast is figyelembe kell vennünk. Ezt legegyszerűbben úgy
tehetjük, ha feltételezzük, hogy a szomszédos egységek
``szeretnek'' azonos állapotban lenni. Ekkor a kölcsönhatasi energia
alakú, ahol J<0 ismét a molekula szerkezetétől függő
paraméter.
A J és B paraméterekkel leírva a rendszert, az energia
formailag megegyezik az Ising-modellével. Mivel a molekulát korülvevő T hőmérsékletű folyadék jelenti a hő
tartályt, a molekula lehetséges állapotai kanonikus eloszlast követnek és az átlagos hosszat kifejezhetjuk az Ising-modell átlagos mágnesezettségével:
ahol az M(K,h) függvényt
az előző példában (15.14) számoltuk ki
(K=-J/kT és h=B/kT). Mivel alacsony hőmérsékleten
és 
, ezért
Magas hőmérsékleten 
és 
, így
A fennmaradóJ,B paramétereket pedig úgy választjuk, hogy
M a 
intervallumon változzék N-ről 0-ra. A
változás 
helye a J paraméterrel állítható be, amíg az átváltás intervallumának 
hossza a B/J hányadostól függ.
